Concorde Iránytű - 2020. április

IRÁNYTŰ 4. ÉVFOLYAM 1. SZÁM | 2020. ÁPRILIS A CONCORDE NEMCSAK PÉNZÜGYI MAGAZINJA

ATERMÉSZET KORONÁJA

MEGKORONÁZOTT MEGATRENDEK

MIT HOZ A MÁSNAP? BÍZZUK-E A VÍRUSRA A SZERKEZETÁTALAKÍTÁST? COVID-19 UTÁN

KORONAVÍRUS-JÁRVÁNY IDEJÉN BIZTOS BEFEKTETÉS

3

A NEMCSAK PÉNZÜGYI MAGAZINJA CONCORDE

NEHÉZ IDŐSZAK VÁR RÁNK. SOK TÜRELEMRE, KITARTÁSRA ÉS ERŐRE LESZ SZÜKSÉGÜNK AHHOZ, HOGY SZEMBENÉZZÜNK AZ ELŐTTÜNK ÁLLÓ KIHÍVÁSOKKAL, AHOGY TETTÜK EZT EDDIG IS. A RENDKÍVÜLI HELYZETEKRE JÓ ELŐRE ELKÉSZÍTETT ÉS BEGYAKOROLT FORGATÓKÖNYVEINK A VALÓSÁGOS SZÜKSÉGHELYZETBEN IS VISSZAIGAZOLTÁK A „BÉKEIDŐBEN” BELÉJÜK FEKTETETT MUNKÁT, DE A FELKÉSZÜLTSÉG NYUGALMÁHOZ EZZEL EGYÜTT NAGYBAN HOZZÁJÁRULT MUNKATÁRSAINK NAGYSZERŰ HELYTÁLLÁSA IS. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT LÁTSZIK IGAZÁN, MILYEN SOKAT ÉR A CONCORDE KÖZÖSSÉGI SZELLEME, AMIRE NAGYON BÜSZKÉK VAGYUNK!

Az év eleje óta a koronavírus szépen lassan begyűrözött az életünkbe, a róla szóló hírekkel kelünk és fekszünk, jócskán átírta mindennapjainkat. Ahogy minden iparágat, a pénzügyi szektort is érinti a vírus, ezért megkerülhetetlen, hogy ne foglalkozzunk mélyebben is a témával mostani számunkban. Miért pont most csapódik be ez a gazdasági meteor a földbe? Vajon mire lesznek elegendők a kormányok és jegybankok történelmi léptékben is példátlan mértékű intézkedései? Mely szektorok és iparágak maradnak talpon és kerülnek ki megerősödve a válságból és melyek tűnnek el örökre?

Létezik egyáltalán biztos befektetés egy ilyen környezetben? Többek között ezekre a kérdésekre is választ adunk legújabb számunkban.

Jó olvasást kívánunk!

VEZÉRIGAZGATÓ CONCORDE ÉRTÉKPAPÍR ZRT. RÉGELY KÁROLY

4 IRÁNYTŰ

AZ ELŐTTÜNK ÁLLÓ VÁLSÁG SÚLYOSABB LESZ, MINT BÁRMI, AMIT EDDIG LÁTTUNK. A BEVETT GAZDASÁGI MENTŐINTÉZKEDÉSEK ALIGHA LESZNEK ELÉGSÉGESEK, HOGY ENYHÍTSÜK AZT A SZENVEDÉST, AMI RÁNK VÁR. NEMCSAK AZ ELMÚLT ÉVTIZEDEK ÖKOLÓGIAI „BŰNEIÉRT”, HANEM A KORÁBBI VÁLSÁGOK, KÜLÖNÖSEN A 2008–2009-ES KRÍZIS ÁLTAL KI NEM KÉNYSZERÍTETT VÁLTOZÁSOK MIATT IS SZENVEDNI FOGUNK – MÁR AMENNYIBEN A SZENVEDÉS ALATT AZ EGZISZTENCIÁLIS KÖRÜLMÉNYEK RADIKÁLIS ROMLÁSÁT ÉRTJÜK. DE EGYSZER VÉGE LESZ – ÉS A KÉRDÉS INKÁBB AZ, TANULUNK-E VÉGRE ABBÓL, HOGY SAJÁT ÉLETMÓDUNKKAL, NEMTÖRŐDÖMSÉGÜNKKEL, ROSSZ DÖNTÉSEINKKEL MINDEN ÉVBEN SOKKAL TÖBB EMBER ELKERÜLHETŐ HALÁLÁT ÉS VALÓDI SZENVEDÉSÉT OKOZZUK, MINT AMENNYIT MOST TRAGIKUSAN HIRTELEN A KORONAVÍRUS MIATT KELL SZÁMBA VENNÜNK. ATERMÉSZET KORONÁJA

5

A NEMCSAK PÉNZÜGYI MAGAZINJA CONCORDE

A Nagy pénzügyi válság mûvésznéven futó 2008–2009-es krízis eltörpülhet ahhoz képest, ami történik és a következõ hónapokban történni fog a világgazdaságban. A pár hete még legyintõ politikusok és elemzõk egymással versengve dobálóznak olyan munkanélküliségi és GDP visszaesést leíró számokkal, amelyekre még a (valóban) Nagy gazdasági (1929-33-as) válság is büszke lehetne. Az, ami most történik a világban, nem „egyszerûen” világjárvány, hanem gazdasági katasztrófa és nem egyszerûen (a ciklus végén amúgy is egy ideje várható) válság, hanem humanitárius csapás. Hasonlóan, bár évente nagyságrendekkel többen halnak meg a szezonális influenzában, hogy ne említsem az ennél is lényegesen és típusonként több áldozatot eredményezõ cukorbajt, szív- és érrendszeri zavarokat és daganatos megbetegedéseket, ezt a koronát mégis emlegetni fogjuk még évtizedeken át. Érdekes módon kevesebbet foglalkozunk a nem valamilyen szokásainkból fakadó, vagyis lustaságunknak, mohóságunknak, köszönhetõ epidémiákkal, mint például a diabétesz, amely miatt direkt módon évente a világon 1,6 millió (a magas vérglükózszint miatt további 2,2 millió) ember hal meg, vagy azokkal az autoimmun, vagyis saját szervezetünk által okozott daganatos és egyéb betegségekkel, amelyekben ennél is nagyságrendekkel többen halnak meg. Miért öljük (így) meg magunkat? Miért öl meg minket a saját szervezetünk? És miért pusztít el minket a saját bolygónk gyermeke, a vírus? És miért pont most? Miért pont most csapódik be ez a gazdasági meteor a földbe, noha jó ideje várható volt, hogy egy sok tekintetben túlhúzott (értsd: ismét túlhitelezett) gazdasági fellendülés elõbb-utóbb (csúnya) véget ér? Miért pont akkor pusztítja Földanya, a magukat a teremtés koronájának tartó gyermekeit, amikor végre, bár elkésve, valós diskurzus indult a globális klímaváltozásról, vagyis arról, hogy milyen módon pusztítjuk természeti környezetünket és mit tehetnénk, hogy megállítsuk (valójában csak lassítsuk, igaz nem a bolygó, csak a saját létfeltételeink) pusztulását? Biztos, hogy ennyi embernek és ennyit kell repülni, utazni, autózni, húsz fokra hûtött lakásokban és irodákban tartózkodni, étteremben enni? Nem szólna valaki a klímaváltozás ellen harcoló „sztároknak” hogy ezt ne magánrepülõjükrõl és több száz lábas jachtjaikról tegyék, hanem mezítláb zarándokolva, „gonosz” vírus, hanem gyakran a saját életmódunkból, táplálkozási és élvezeti

mint mitológiai õseik? Foglalkozunk-e azzal, hogy a Google-keresések, e-mailek, posztok, chatek, videó és zene streamelések, letöltések egyenként a pár tized grammtól akár pár száz grammig terjedõ 2 CO -kibocsátással járnak és ez összevethetõ egyenként egy belsõ égésû motor beindításától az autó akár párszáz méteres mozgásáig kibocsátott 2 CO mennyiséggel? Hogy az „ósdi” pénzügyi rendszerünket leváltani készülõ blockchain alapú rendszerek és kriptovaluták bányászatának energiaigénye, és környezetszennyezése, nemhogy a hagyományos megoldásokét, de közepes méretû országok éves fogyasztását és környezetterhelését is meghaladja? A járványok kora Õssze l Jordán Ferenc kiváló elõadását hallgatva egy mondat szöget ütött a fejembe: ez a század a járványok kora lesz. Tõle hallottam elõször, hogy a sarkköri permafroszt olvadásával olyan évszázadok óta meg sem említett szörnyûségek fognak „elõbújni” a fagyott föld alól és járványokat okozni, mint a lépfene, amely idõnként megjelenik állatbetegségként a hírekben, de emberre széles körben nem volt veszélyes évszázadok óta, manapság mégis újra szedi áldozatait például 1 Oroszország szibériai részein. A járványok kora. És ez a mostani, ami, talán ennyi humor belefér az írásba, a homo sapiens bõl, homo fist csinált belõlünk, ez itt (az eddigi) járványok koronája. Egy biztos, az életmódunk több módon fog változni azután is, hogy a járvány reméljük, mielõbb eltûnik a mindennapjainkból. És talán a tanulságait is levonjuk. Mindenekelõtt azt, hogy nem, nem vagyunk a természet koronája. Miért öljük (így) meg magunkat? Miért öl meg minket a saját szervezetünk? És miért pusztít el minket a saját bolygónk gyermeke, a vírus? És miért pont most? Még csak az sem biztos, hogy az evolúció koronája lennénk. És nem azért, mert parányi mikroorganizmusok, élõlénynek sem nevezhetõ, nanovilágbeli valamik el tudnak pusztítani minket, újra tudják írni civilizációnk és mindennapi életünk alapvetõ szabályait és mûködését. Nem, ennél sokkal elõbb és sokkal fontosabb tanulságként, ezen, vírusnak nevezett valamik nélkül mi, a homo sapiens sem léteznénk, mert, ahogy Dr. Neil Nem, nem vagyunk a természet koronája.

1 http://www.bbc.com/earth/story/20170504-there-are-diseases-hidden-in-ice-and-they-are-waking-up

6 IRÁNYTŰ

Shubin, a chicagói egyetem biológia és anatómia professzora a Wall Street Journal ban megjelent cikkében nagyon frappánsan fogalmazott, az emberi géntérkép valójában egy vírustemetõ. Vagyis megtalálhatóak benne mindazoknak a vírusoknak a nyomai, amelyeknek köszönhetõen az evolúció azt az irányt vette, melynek nem a végén, hanem egyik szakaszában mi emberek is megjelenhettünk a Föld nevû bolygón. Talán annyit ebbõl leszûrhetünk, hogy a vírus – mint általában a világban minden – kellõ (földtörténeti) távlatból nézve se nem jó, se nem rossz. Hol ilyen, hol olyan. Igen, bármily szomorú, annak vagyunk tanúi, hogy Gaia vagyis Földanya ellenünk fordult, vagy még inkább, újabb figyelmeztetõ jelet küldött rosszalkodó gyermekeinek, hogy nem jó az, ahogy pusztítjuk önmagunkat és természeti környezetünket. Vagy talán nem is Gaia, hanem az elsõ földi halandó nõ, akit a görög mitológia szerint istenek teremtettek, Pandóra áll a járvány hátterében? De az is lehet, hogy még ennél is „emberibb” okot találunk, Pandóra szelencéjének kinyílására, ugyanis olyan virológiai központ, amelyben a SARS-CoV-2-hez hasonló vírusokkal 2 kísérleteznek , mindössze egy van Kínában és hogy hogy nem, éppen Hubei-tartományban található és azon belül is Wuhan ban. Lehet, hogy nem is kígyó, vagy denevér, hanem egy (katonai célokat is szolgáló) virológiai labor kísérleti állatkája volt az elsõ hordozó? Nem tudom. A kínaiak tudják, de õk sohasem fogják bevallani. Azt az orvost is bebörtönözték, majd meg is halt pár hete, aki idejében figyelmeztette a hatóságokat, és akinek köszönhetõen elkerülhetõ lett volna, hogy világjárvánnyá váljon a vírus által okozott influenza. Egyszer vége lesz. Hogy mikor és hogyan, azt senki sem tudja. Lehet, hogy nyárra alább hagy a vírus terjedése és a megbetegedések, de õsszel újraindul, mint annak idején az ún. spanyolnátha. Vagy most teljesen visszazárható szelencéjébe, Már nem az az igazi kérdés, hogy mi volt, hanem hogy mi lesz Nem csak az elmúlt évtizedek ökológiai „bűneiért”, hanem a korábbi válságok, különösen a 2008–2009-es krízis által ki nem kényszerített változások miatt is szenvedni fogunk. Most épp rossz.

Ezt a válságot sem lehet a szokásos módon, olcsón megúszni

viszont pár év múlva egy újabb jön. Nem tudjuk. Inkább az a kérdés, hogy ami eddig történt, és ami viszonylag jól elõrelátható, mit okoz. Mindenekelõtt súlyos gazdasági válságot, amelyben nemcsak az elmúlt évtizedek ökológiai „bûneiért”, hanem a korábbi válságok, különösen a 2008–2009-es krízis által ki nem kényszerített változások miatt is szenvedni fogunk. Részben emiatt lesz mélyebb, bár remélhetõleg gyorsabb is, mint elõdei. Nem, nem lehet mindig megúszni a dolgokat. Az amerikai jegybank szerepét betöltõ Federal Reserve és nála sokkal kevésbé potens többi nagy központi bank kamatcsökkentései és eszközvásárlásai ezúttal nem biztos, hogy elegendõek, és ezt mutatja az is, hogy a tõzsdék március végéig omlottak. Az amerikai Dow Jones - index az elsõ negyedév alatti 23 százalékos esésével, 135 éves történelmének legnagyobb elsõ negyedéves zuhanását élte meg, míg az olaj 67 százalékos összeomlása történelmi rekord. Mindez annak ellenére, hogy a világ jegybankjai egymással versengve jelentették be korábban még csak álmodni sem mert mértékû intézkedéseiket. És nem lesz elég a költségvetési költekezés felpörgetése sem. Nap mint nap hallani, mely szektorokat kell megsegíteni a koronavírus okozta gazdasági armageddon miatt. De miért gondolja bárki, hogy létezik olyan szektor, olyan gazdasági szereplõ, akit nem érint ez a válság? Ha viszont mindenkit, bár más-más mértékben érint, akkor ki fizeti meg a költségvetési kiadások megnövekedésének az árát? A költségvetés bevételei alapvetõen a gazdasági szereplõk és a költségvetés kapcsolatából származnak: adók, vállalkozási jellegû jövedelmek, állami vállalatok osztaléka és értékesítésének bevétele, más kormányok segélyei. Kitõl szedjünk be több adót, amikor mindenki érintett? És ki fogja eldönteni, hogy ki mennyit fizet? Remélem, nem a magyar példát követve szektoronként meghatározott különadók rendszere, amely a közgazdasági realitásokkal köszönõviszonyban sincs. Vagy majd elinfláljuk? Elvesszük alattomos és otromba módon a megtakarítással rendelkezõktõl, miközben az A szokásos gazdasági mentőintézkedések most elégtelenek

2 https://www.marketwatch.com/story/dont-buy-chinas-story-the-coronavirus-may-have-leaked-from-a-lab-2020-02-22?itm_source=parsely-api&mod=mw_more_headlines

7

A NEMCSAK PÉNZÜGYI MAGAZINJA CONCORDE

arcukba mosolygunk a tévében és a gazdasági fellendülésrõl papolunk? Érdemes megnézni mi 3 történik a „gazdag” német középosztállyal. Nem, ahogy a forradalmat nem közvetítik a tévében (The revolution will not be televised), vagyis azért harcolni, azt „csinálni” kell, úgy ezt a válságot sem lehet a szokásos módon (olcsón) megúszni, Münchhausen báróként a hajunkba kapaszkodva kihúzni magunkat a bajból. Nem, ezúttal valóban szenvedni fogunk. A szenvedés nem az, hogy pár hónapig nincs munkánk, hogy 2008-2009 mintájára a kormány megoldja a hiteleinket (értsd elveszi másoktól a pénzt), amit felelõtlenül vettünk fel és költöttünk el, (és itt nem a jelenlegi és szerintem alapvetõen hasznos hitelmoratóriumra gondolok), vagy hogy nagyon sok cég veszteségessé válik és a részvényesek nem kapnak osztalékot. Nem, a szenvedés az, amit a passió szó és egyetemes kulturális fogalom jelenít meg a legjobban. A szó, egyebek mellett egyszerre jelent szenvedést és szenvedélyt, erõs Sajnos még nem is értjük eléggé, mi történik velünk Apropó düh. Vajon a düh, hárítás, egyezkedés, depresszió, elfogadás folyamatában hol tartunk? Nem abból a szempontból, hogy otthon kell maradnunk, hanem hogy valóban megértsük azt, ami történik most velünk, és hogy ebben mi az egyéni felelõsségünk, mi az, amit mi tehetünk. Egymásért! Pár éve, amikor esténként súlyosan beteg fiamtól jöttem ki a Szent László kórházból (ahol, és késõbb további két kórházban a kevés, de önfeláldozóan segítõ kórházi dolgozó mellett huszonnégy órában kellett megoldanunk szülõként és az általunk érzelmet, dühöt, vágyat, vágyakozást és nagybetûvel, mint Passió Jézus Krisztus szenvedésének történetét. Megváltást.

fizetett ápolókkal a felügyeletét, ápolását) szinte belefutottam az éppen felújított Fradi stadionba. Azon gondolkodtam, hogy egy, az idõ 95 százalékában üresen álló építmény helyett nem lett volna-e helyesebb a mögöttem álló és a szó szoros és átvitt értelmében is omladozó, közel teljes kapacitáskihasználtsággal mûködõ intézményre költeni ezt a pénzt? De ezt most hagyjuk. Az utóbbi idõben inkább azon gondolkodtam (az elkerülhetõ) halál által sokszorosan megérintve, hogy a teljesen reménytelen cél, hogy a magyar anyák (lényegesen) több gyereket szüljenek, és az erre évente elköltött százmilliárdok helyett, nem inkább az egészségügyre kellett volna-e több pénzt költeni, hogy kevesebb ember haljon meg máshol lényegesen sikeresebben gyógyítható betegségek- ben? Csak hogy számokat is tegyünk emellé: Magyarországon évente 130 ezer ember hal meg és ebbõl nemzetközi és hazai kutatások szerint húsz-harmincezer ember halálát lehetne megelõzni jobban mûködõ egészségüggyel. A koronavírus valószínûleg ehhez párszázzal fog hozzájárulni… Reméljük, az Operatív törzs a járvány levonulása után is folytatja munkáját annak a harmincezer embernek a megmentése érdekében, akiknek a betegsége évente megelõzhetõ, gyógyítható lenne, de járvány nélkül is meghalnak, és akik megmentése érdekében nem települtünk home office-ba, nem csökkentettük találkozásaink számát, nem vonultunk önkéntes karanténba, nem fizettünk több adót… nem tettünk semmit.

JAKSITY GYÖRGY

ALAPÍTÓ,

CONCORDE ÉRTÉKPAPÍR ZRT. AZ IGAZGATÓSÁG ELNÖKE

3 http://concordeblog.hu/2020/02/17/a-nemet-beteg/

8 IRÁNYTŰ

A SZERKEZET- ÁTALAKÍTÁST? A VILÁGGAZDASÁG PÉLDÁTLANUL GYORSAN FÉKEZETT A KORONAVÍRUS JÁRVÁNY LEFÉKEZÉSE CÉLJÁBÓL HOZOTT INTÉZKEDÉSEK MIATT. A KORMÁNYOK ÉS JEGYBANKOK INTÉZKEDÉSEI IS PÉLDÁTLANUL GYORSAK ÉS PÉLDÁTLANUL NAGYMÉRTÉKŰEK VOLTAK. BÁR FELMERÜLT SOKSZOR, SOK HELYEN, HOGY NEM BÖLCS DOLOG A GAZDASÁGOK ÁLLANDÓ MEGMENTÉSE, MÉGIS A TÉTLENSÉG OLYAN KOCKÁZATOS, ÉS OLYAN HOSSZÚ TÁVÚ NEGATÍV HATÁSOKKAL JÁRHAT, AMI MIATT IGENIS MEGALAPOZOTT IMMÁRON SOKADSZOR IS A GAZDASÁGOK „HÓNA ALÁ NYÚLNI”. A VILÁGGAZDASÁG MÉLYREPÜLÉSÉRŐL MÉG NINCSENEK STATISZTIKAI ADATOK, AZ AKTIVITÁS CSÖKKENÉSÉRŐL CSAK AZUTÁN JELENT MEG AZ ELSŐ MÉRÉS, HOGY A VILÁG KORMÁNYAI EZERMILLIÁRDOKBAN MÉRHETŐ ÖSSZEGEKET ÍGÉRTEK BE A GAZDASÁGOK MEGMENTÉSÉRE. GLOBÁLISAN EGYSZERRE – MÉG HA NEM IS KOORDINÁLTAN – ILYEN GYORSAN ÉS EKKORA TŰZERŐVEL (MÁRCIUS VÉGÉVEL A VILÁG GDP-JÉNEK KÖZEL NÉGY SZÁZALÉKÁT TESZI KI A KÖLTSÉGVETÉSI STIMULUS, BÍZZUK-E A VÍRUSRA

PLUSZ A JEGYBANKI GARANCIÁK, ESZKÖZVÁSÁRLÁSOK, KAMATCSÖKKENTÉSEK) MÉG NEM SIETTEK A GAZDASÁG MEGMENTÉSÉRE.

9

A NEMCSAK PÉNZÜGYI MAGAZINJA CONCORDE

A kereslet eltûnése vagy a pénzügyei miatt kényszerleálláson lévõ vállalatok dolgozóinak az elmaradt fizetése pedig, igenis nagyon hiányozni fog a gazdaság keresleti oldaláról, és súlyosbítja a gazdasági képet, ha egyszer a koronavírussal kapcsolatos válságkezelés véget ér. 2008–2009-es válság legmélyebb idõszakát hozhatná vissza – a teljes bizalmatlanságot, a gazdasági kapcsolatok megszakadását, hasonlót, mint ami a Lehmann -csõd nyomán kialakult. Minél tovább tart a válság, annál több szektor dolgozói kerülhetnek az utcára, vagy legalábbis fizetésnélküli szabadságra, annál akutabbá válik a vásárlók pénzügyi erejének visszaesése, annál nagyobb a tartós hatása a koronavírus elleni intézkedések okozta szelektív leállásoknak. világszerte a kínai ipar beszállításaira támaszkodik, ahonnan az ellátás a Kínában kezdõdõ járvány hivatalos felismerésétõl kezdve heteken át kiesett. Ezt tetõzik a világba „exportált” vírusnak más gazdaságokban okozott hatásai, amely egyes szektorok aktivitásának érdemi, másoknak teljes leállásával járt. A gazdaságpolitika feladata jelen helyzetben az, hogy a vírusjárvány kezelésével kapcsolatos nehézségekbõl ne alakuljon ki bizalmi válság – ne legyen olyan, hogy vállalati partnerek egymás közti interakcióját befolyásolja a másik fél esetleges (pénzügyi) problémájától való (sok esetben akár megalapozatlan) félelem, vagy, hogy egy bank a hitelnyújtást vagy a nyújtott hitel továbbgörgetését azon az alapon tagadná meg tömegesen, hogy nem képes felmérni a cégek járvánnyal kapcsolatos kitettségét. Ez a helyzet a Annak ellenére, hogy a válság a gazdaság termelõkapacitásainak összezsugorodásával kezdõdött, mégis van értelme például átmeneti adókönnyítéssel, vagy a lakosságnak juttatott jövedelem-kiegészítéssel próbálkozni. Mégpedig azért, mert minél tovább tart a gazdaság nagy részének részleges vagy teljes leállása, annál nagyobb a veszélye annak, hogy a kereslettel is baj lesz. És az egy évszázaddal ezelõtti vitához visszakanyarodva, az átmeneti állami keresletélénkítés pont ezt a nem kívánatos hatást kívánja eliminálni. A kezdeti sokkot a termelési láncok megszakadása okozta. A feldolgozóipar

A segítség egyelõre megnyugvást hozott a nemzetközi pénz- és tõkepiacokra, de hogy átmenetit-e, vagy tartósat, azt csak a vírus lefolyása ismeretében lehet megmondani. Annyit tudhatunk az elsõ napok ismeretében, hogy eddigi eredménye egyértelmûen az európai kötvénypiacokon csúcsosodott ki, ahol az Európai Központi Bank döntését megelõzõ napokban meredeken emelkedtek a perifériahozamok. A gyors beavatkozás a piacokon nyugtatott, ugyanakkor természetesen elhozta a kétkedõket is: kell-e mindig megmenteni a gazdaságokat, lehet-e a vírus okozta termelési kapacitás kiesést keresletélénkítéssel pótolni, és egyébként is, néha meg kell tisztulni… A kétkedések arra a vitára emlékeztetnek, amelyek az elsõ világháborút követõ években és a nem sokkal rá beütött nagy gazdasági válságban folyt a kor két kiemelkedõ közgazdásza, Hayek és Keynes között. A vita arról szólt, hogy a válságkezelésben a természetes folyamatot, a könnyû pénz okozta rossz befektetések kigyomlálását, azaz általános megtisztulást kell látni, amikor a pusztulás teremti meg a következõ növekedési fázis alapjait, vagy ezzel szemben egy hosszan tartó hatásokkal bíró, elkerülendõ rosszat, amelyet az állami kiadások növelésével idõben gyógyítani kell. Mindez annyira így van, hogy az európai szcénában olyan tabuk feszegetése zajlik, ami az ordoliberális (szabály, vagy rendpárti) gazdasági eszméken felcseperedett német döntéshozók számára felérhet egy ice bucket challenge- dzsel. A lefektetett szabályokhoz, rendhez végletekig való ragaszkodással szemben az elmúlt hetek az eurózóna (ki nem mondott) költségvetési integrációjának irányába tett lépésekrõl szóltak: a szigorú adósságszabályokat a koronavírussal kapcsolatos kiadásokkal lényegében korlátlanul felpuhították, az EKB minden eddiginél nagyobb volumenû kötvényvásárlást jelentett be, ahol ráadásul a korábban lefektetett szabályokkal szemben az EKB saját belátása szerint osztja szét a pénzt, és szóban legalábbis, de felmerült a koronavírus elleni védekezéssel kapcsolatos kiadások fedezetére egy közös „koronakötvény” kibocsátásának ötlete is. Bár ne szaladjunk ennyire elõre… Az elmúlt hetek intézkedéseit látva, ma mind keynesiánusok vagyunk.

10 IRÁNYTŰ

A gazdasági visszaesés figyelmen kívül hagyása, a gazdaságpolitikai tétlenség nem lehet optimális választás. A válság során beinduló bizalomvesztésben bár a legéletképtelenebb szereplõk fogják hamarabb bedobni a törölközõt, de az egyébként jól mûködõ vállalatok is halálos sebet kaphatnak. A vállalati csõdök, hosszú távon a munkaerõpiacról kiesettek miatt a gazdaság termelõ kapacitásai tartósan károsodhatnak. A válságra hagyni a gazdaság „szerkezetátalakítását” protestáns füleknek szimpatikus javaslat lehet, de általában sem, most pedig, amikor egyáltalán nem a gazdaság szerkezetének „deformációja” váltotta ki a krízist, hanem egy vis major esemény, különösen igaz, hogy felelõtlen, de legalábbis kockázatos dolog. elhelyezkedni. Ez a tartós hatás tapasztalatok szerint a munkaképes korú lakosság több százaléka is lehet. Az átmeneti nehézségek ezért tartós, hosszú éveken keresztül velünk maradó károkat okozhatnak a gazdaságnak. Még inkább így van ez a válság hosszú távú hatásai miatt. A gazdasági visszaesés miatt emelkedõ munkanélküliség árnyéka messzire vetül. A magas munkanélküliséggel jellemezhetõ idõszakoknak sajnos van egy olyan rossz szokása, hogy tartósan megemelik a munkanélküliség szintjét. A munkanélkülivé vált emberek kapcsolódása a munkapiachoz lazul, kiábrándultak lesznek, tartósan képtelenek piaci viszonyok között is értékesnek tekinthetõ munkakörben szimpatikus javaslat lehet, de általában sem, most pedig, amikor egyáltalán nem a gazdaság szerkezetének „deformációja” váltotta ki a krízist, hanem egy vis major esemény, különösen igaz, hogy felelőtlen, de legalábbis kockázatos dolog. A válságra hagyni a gazdaság „szerkezetátalakítását” protestáns füleknek

A passzivista mentalitás ezért már csak politikai megfontolásból sem tolerálható. Ezen a ponton további szempont, hogy a mai demokráciákban a gazdaság természetes megtisztulását vizionálók passzív hozzáállása politikailag elfogadhatatlan – olyan mozgásokat eredményezhet, mint amit a korábban is tapasztalt megszorító csomagok kapcsán bekövetkezett politikai átrendezõdéseknél tapasztalhattunk. A lefelé tartó spirált csak egy masszív – a várako- zásokat is érdemben befolyásoló – kereslet megje- lenése állíthatja meg. Minél késõbb jön a segítség, minél késõbb állja gátját a lefelé tartó spirálnak a gazdaságpolitika, annál nagyobb beavatkozás útján tudja csak azt egyre szerényebb sikerre vinni. A gyors reakció ezért általában is érték. A kiesõ kereslet további keresletcsökkenést okoz, hiszen a vállalati szektor beruházási döntései nagymértékben függnek az általános kereslettel kapcsolatos várakozásoktól – az ördögi kör beindul. Minél tovább tart a válság, annál több szektor dolgozói kerülhetnek az utcára, vagy legalábbis fizetésnélküli szabadságra, annál akutabbá válik a vásárlók pénzügyi erejének visszaesése, annál nagyobb a tartós hatása a koronavírus elleni intézkedések okozta szelektív leállásoknak.

SAMU JÁNOS VEZÉRIGAZGATÓ- HELYETTES CONCORDE ÉRTÉKPAPÍR ZRT.

A passzivista mentalitás ezért már csak politikai megfontolásból sem tolerálható.

11

A NEMCSAK PÉNZÜGYI MAGAZINJA CONCORDE

MIT HOZ A MÁSNAP? MIKÖZBEN A VILÁG MÉG A KORONAVÍRUS-JÁRVÁNY KÖVETKEZTÉBEN KIALAKULT BRUTÁLIS ÉS NYUGODTAN KIJELENTHETJÜK, SOHA NEM LÁTOTT MÉRTÉKŰ GAZDASÁGI PADLÓFÉK MIATTI TŰZOLTÁSSAL VAN ELFOGLALVA – ÉS NEM TUDJUK, EZ MENNYIRE LESZ SIKERES – EGYRE INKÁBB AZ IS ELŐTÉRBE KERÜL, HOGY MILYEN HOSSZÚ TÁVÚ HATÁSOKKAL SZÁMOLHATUNK, MILYEN ERŐS LESZ MAJD A NÖVEKEDÉSI KÉP ÉS MILYEN JELLEGŰ LESZ A MINDEN BIZONNYAL ÁTALAKULÓ TÁRSADALMI-GAZDASÁGI SZERKEZET. A KÉRDÉS SZÉLES SPEKTRUMÚ ÉS SZÁMOS A BIZONYTALANSÁGI TÉNYEZŐ, DE NÉHÁNY FONTOS IRÁNY MÁR ÉRZÉKELHETŐ ÉS LÁTHATÓ. COVID-19 UTÁN

A végletekig kihegyezett költséggazdálkodás, a méretgazdaságosságra való törekvés ezt ugyan logikussá tette, de mostanra egyértelmûen látszik a folyamat árnyoldala: számos terméknek van csak kevés számú, vagy egyetlen termelõje, sokszor egy távoli országban. Ezek közé tartozik számos elektronikai alkatrész, technológiai eszköz vagy A járvány szembetûnõvé tette a kontinenseken átnyúló, koncentrált termelési láncok problémáit. Átalakuló globalizáció

éppen gyógyszeralapanyag is és a sort még lehetne folytatni. A just-in-time rendszerek egyre szélesebb körben való bevezetése, a szigorú készletgazdálkodás pedig még fokozta is ezen struktúra sérülékenységét. A kialakuló hiány pedig hirtelen kezelendõ komoly problémává vált. Mi lesz a megoldás? A méretgazdaságosság kérdése továbbra sem lesz megkerülhetõ, nem gyárthat minden ország mindent. Nem fogunk visszatérni a globalizáció elõtti idõszakhoz.

12 IRÁNYTŰ

A válság eredõje lesz tehát az alacsonyabb növekedési potenciál, emiatt fontos az, hogy a visszaesés ne legyen tartós. csökkentheti a leépülõ kapacitásokon keresztül. Nem fognak több hónapon át “átmenetileg” zárva tartani a gazdasági szereplõk, jön majd a tartós bezárás, amely a késõbbi fellendülés dinamikáját is fékezi majd. De ne legyenek illúzióink: szinte biztosan nem „V”-alakú lesz majd a fellendülés. A hirtelen javulás mértéke kisebb lesz majd, utána gyengébb tempóra váltva. jegybanki kötvényvásárlás, ezen belül a vállalati kötvények és akár a részvények vétele, sõt akár a jegybankok által a lakosságnak adott direkt pénzjuttatás sem kizárható már – a mostani válság a gazdasági szereplõk számára egyértelmûvé tette, hogy a jövõbeni sokkok elkerülése érdekében nem szabad ilyen mértékû tõkeáttételt vállalni, tartalékot érdemes, sõt kell képezni. Mi lesz ennek az eredménye? Vélhetõen a kisebb potenciális növekedés, miután a vállalatok és a lakosság elõször megpróbálja újjáépíteni óriási pusztítást szenvedett pénzügyi mérlegét. Emiatt a diszkrecionális, hitelbõl történõ lakossági költés sem lesz olyan erõs, mint korábban. Ennek elszenvedõje lesz az autóipar, amely esetében fõként hitelre épül az értékesítés. Egy öt éve használt autó ugyanolyan kiváló lesz még a továbbiakban is, nem lesz vonzó – vagy akár elérhetõ – ennek cseréje. De a drága utazások iránti kereslet sem fog gyorsan felfutni, egy szûk szegmenst leszámítva. Általában véve is valószínû, hogy az idegenforgalom/turizmus, illetve a kulturális szolgáltatások visszaépülése lesz az egyik leglassabb folyamat, miután a közegészségügyi kérdések itt maradnak fenn a leghangsúlyosabban. Az ingatlanpiacon is érezhetõ lehet némi hatás: hitelre vásárolt, majd az Airbnb-n kiadott lakások százezreinek cash-flow termelõ képessége romlott jelentõsen - vagy akár meg is szûnt - és bár ezek vélhetõen megjelennek majd a hagyományos bérleti piacon, a keresleti oldal nem lesz olyan erõs itt sem, mint korábban. Ezt némileg ellensúlyozza majd a még extrémebb módon laza monetáris politika eszközár-emelõ hatása, de összességében az ingatlanpiac egyik fontos motorja fog lelassulni. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy egy elhúzódó válság a potenciális GDP-t is

Már a járvány elõtt megfigyelhetõ volt a kínai beszállítók szerepének csökkentésére irányuló vállalati törekvés, a Covid-19 pedig ezt még fel is gyorsítja majd. Ennek a folyamatnak Magyarország akár még nyertese is lehet, bár errõl ma még nyilvánvalóan korai beszélni. A jövõben nem akar majd egyetlen ország sem arra kényszerülni, hogy másoknál könyörögjön a kiala- kuló hiányok kezelésének érdekében, illetve vállala- ti szinten is fontos lesz ezen kockázatok kezelése. Kevesebb adósság, alacsonyabb várható növekedés A gazdasági eddig legstabilabbnak hitt szolgáltató szektorában brutális „sudden-stop” következett be, sok esetben 90-100 százalékkal csökkent az árbevétel. Korábban ütésállónak tekintett iparágak kaptak hihetetlen gyomrost. Ugyanakkor az nagyon valószínû - és erre állami ösztönzõk is jönnek majd – hogy a nagy gazdasági régiók – az USA, Európa és Kína a hozzájuk kapcsolódó „szatellit” területekkel a mostaninál sokkal önállóbb termelési centrumokká alakulnak majd bizonyos termékek esetében, a nagy régiók közötti kereskedelem pedig a korábbinál kevésbé lesz intenzív. A problémát fokozza, hogy a vállalati szektor és sok országban a lakosság is jelentõsen eladósodott, amely az elmúlt évek monetáris politikai lazításának egyenes következménye. Magas eladósodottság mellé eltûnõ cash-flow – ez az összeomlás biztos receptje. Számos cég alól teljesen kihúzták a széket, miközben munkavállalók milliói szembesülnek azzal, hogy jövedelmük egy- két hét alatt nullára csökken, korábban soha nem látott sebességû és mélységû folyamat ez. Még nem láttunk igazi vállalati, netalántán bankcsõd hullámot, ezek bekövetkezte a válságot még tovább mélyítheti. Miközben számos, korábban tabunak hitt pénzügyi megoldás került bevezetésre – a limit nélküli A jövőben nem akar majd egyetlen ország sem arra kényszerülni, hogy másoknál könyörögjön a kialakuló hiányok kezelésének érdekében, illetve vállalati szinten is fontos lesz ezen kockázatok kezelése.

13

A NEMCSAK PÉNZÜGYI MAGAZINJA CONCORDE

Valami ilyen:

Az irodai munkahely intézménye nem fog megszûnni, de már csak költségcsökkentési célból is valószínû, hogy sok vállalat valamilyen formában fenn fogja ezt tartani, olyan munkakörök esetén, ahol ez nem jelent termelékenységi romlást. A munkavállalói aktivitás megfelelõ szoftverekkel kiválóan monitorozható, a teljesítmény pedig mérhetõ, így a korábbi irodaterület 60-70 százaléka is elegendõ lehet. Emiatt a népesség koncentrációja sem lesz olyan fokú, mint amilyennek azt korábban prognosztizálták. Számos egyéb szempont van természetesen a lakóhely megválasztásánál – a kulturális szolgáltatások, az oktatás vagy a megfelelõ egészségügyi ellátás elérhetõsége – de az egyik legfontosabb, a munkahelyhez való relatív fizikai közelség nem lesz annyira fontos. Ez lesz tehát a másnap – miközben még az aznap sem ért véget. De azért ne fejezzük be nagyon pesszimistán a gondolatsort: nem szabad alábecsülni a társadalmi/gazdasági folyamatok öngyógyító erejét, a gazdasági szereplõk növekedési akaratát. Fájdalmas lesz a javulás útja, de nem lehetetlen. A járvány egyik sláger „mellékhatása” a home- office intézményének futótûzszerû terjedése, számos cég és munkavállalók tízmilliói most szembesülnek elõször ennek széleskörû megvalósításával, illetve a lehetséges technológiai megoldásokkal. jelentett, emiatt a folyamat lassulására lehet számítani - ez egyébként az USA-ban már a járványt megelõzõen is érezhetõ volt. A két partvidék nagyvárosaiból a csillagászatian magas megélhetési költségek miatt elindult a népesség áramlása a belsõ, kevésbé sûrûn lakott és jóval olcsóbb lokációk irányába, az internet fejlõdésével pedig a technológiai hátrányok is csökkentek. Kétségtelen, hogy az ökoszisztéma és a network- hatás is fontos, de ezek elõnyei mellett már a hátrányok is szembetûnõvé váltak.

Egészségügyi rendszer

Az egészségügyi költségek kérdése már a járványt megelõzõen is a legfontosabb választási kampánytéma volt a tengerentúlon, de ez minden bizonnyal még hangsúlyosabb lesz. Az amerikai egészségügyi rendszer reformja azon- ban emberfeletti feladat, könnyû és gyors megol- dás biztosan nem lesz a számos ellentétes érdek miatt. De az ilyen jellegû kockázatok központi kezelése, az állami „egészséggazdálkodás” szerepe biztosan növekedni fog még a kérdést visszafogottsággal kezelõ Egyesült Államokban is. Megváltozhatnak az állami beruházások prioritásai is, ezeken belül a békeidõben kevésbé látványos egészségügy hangsúlyosabb szerepet kaphat majd. miközben a biztosítást egy átlagos fizetésbõl sokszor nehéz fedezni. Ez érthetõ módon jelentõsen megnövelte a fertõzés terjedésének sebességét és a közegészségügyi kockázatokat. Ráadásul az USA-ban nem létezett az egységes táppénz intézménye, emiatt sokan még tünetek esetén is bemennek dolgozni, miután beteg- szabadság esetén jövedelmük teljesen megszûnne. Fõként az amerikai egészségügyi rendszer egyik nagy tragédiája, hogy sokan azért nem mentek kórházba egy fertõzés esetén, mert nem tudták volna kifizetni a sokszor alsó hangon is több ezer dolláros számlát. Egy koronavírus teszt elvégzése – biztosítás nélkül – az ezer dollárt is meghaladja,

Urbanizáció és munkavégzés

MÓRÓ TAMÁS

Az elmúlt évtized egyik meghatározó trendje a városba költözés, az urbanizáció, amely számos gazdasági és kényelmi elõnnyel járt. A közösségi élmény, illetve a kialakuló és hihetetlenül népszerûvé vált sharing economy szintén ezen trend része. Ugyanakkor ez sokkal magasabb ingatlanárakat és most már fertõzésveszélyt is

CONCORDE ÉRTÉKPAPÍR ZRT. VEZETÕ STRATÉGA

14 IRÁNYTŰ

MEGKORONÁZOTT MEGA- TRENDEK

BOLDOG BÉKEIDŐKBEN SEM LÁTJUK, PONTOSAN MIT HOZ A JÖVŐ, EGY JÓKORA VILÁGJÁRVÁNY KELLŐS KÖZEPÉN PEDIG VÉGKÉPP HIÁBA MERESZTJÜK A SZEMÜNKET A KÖDBE. GONDOLKODNI TUDUNK CSAK, AMI ARRA AZÉRT JÓ LEHET, HOGY ÍGY KEVESEBB LÁTNIVALÓN LEPŐDÜNK MEG, HA MAJD OSZLIK A KÖD. GONDOLATÉBRESZTŐNEK SZÁNT KÖDSZURKÁLÁS KÖVETKEZIK.

15

A NEMCSAK PÉNZÜGYI MAGAZINJA CONCORDE

Lehet, hogy így lesz, de egyelõre talán mégis korai földet hányni a globalizáció megatrendjére. Beláthatatlan alkalmazkodási potenciál van benne, és egyáltalán nem biztos az sem, hogy egy másképp szervezõdõ világgazdaság jobban reagálna egy járvány idején. Ami pedig az csökkentésére törekedni, hanem éppen azok az óriásvállalatok is, amelyek létrehozták ezeket a pénzügyi hatékonyságra optimalizált, de fizikailag sebezhetõnek tûnõ rendszereket. Sokan máris temetik, de legalábbis egy „lokalizációs” korrekcióra számítanak, amelyben nem csak kormányok fognak a kontinensek közötti technológiai interdependencia tudatos csökkentésére törekedni, hanem éppen azok az óriásvállalatok is, amelyek létrehozták ezeket a pénzügyi hatékonyságra optimalizált, de fizikailag sebezhetőnek tűnő rendszereket. Sokan máris temetik, de legalábbis egy „lokalizációs” korrekcióra számítanak, amelyben nem csak kormányok fognak a kontinensek közötti technológiai interdependencia tudatos értékláncok, termelési és logisztikai rendszerek, eltéphetetlenül összekapcsolt piacok minden alternatív mintázatot maga alá gyûrõ világa elsõ ránézésre nagyon sebezhetõnek bizonyult a járvány idején. pontosan úgy tapossák majd a saját útjukat ezután is, ahogy eddig tették, de valószínûnek látszik az is, hogy begyorsuló, a tektonikus feszültségeket szabályos földrengésekben feloldó változásokra, vagy éppen trendek megtörésére is számítanunk kell. Elsõ helyen alighanem magát a globalizációt kell megemlítenünk, úgy, ahogy van. A globális Évtizedek óta együtt élünk néhány megatrenddel, amelyek gazdasági ciklusoktól látszólag függet- lenül, könyörtelenül érvényesülnek, terjednek, erõsödnek, ha esik, ha fúj. A koronavírus járvánnyal járó gazdasági katasztrófák, társadalmi traumák, kulturális sokkok fényében nehéz elképzelni, hogy ezek a lassan, de legyûrhetetlen energiával diadalmaskodó, tektonikus természetû mozgásokkal jellemezhetõ trendek mindegyike érintetlen maradjon a kataklizma utáni világban. Bár biztosan lesznek olyan megatrendek, amelyek

Az egykori láthatatlan kézbõl jókora, kérges lapáttenyér lett, a válságok pedig tovább szokták erõsíteni ezt a folyamatot. Több szabályozás, megizmosodott hatóságok és hivatalok, A következõ megatrendrõl nem sokat beszélünk, pedig nem rejtõzködik: az állam szerepe folyamatosan nõ a kapitalizmus modelljeiben. nyomán pedig egyik pillanatról a másikra az információtechnológiai alkalmazások váltak a szervezeti innováció meghatározó tényezõivé, kulturális, életmódbeli változások legfõbb katalizátorává. Ezen a téren kevés a nyitott kérdés, ha a nagy képet nézzük. Van egy olyan megatrendünk is, amelynél a trendtörés esélye minimális, a felgyorsulás valószínûsége annál nagyobb. Az információtechnológiai forradalom minden bizonnyal újabb lökést kap a járványtól, ezer és egy hatáson keresztül. A járvány elleni küzdelemben minden eddiginél nagyobbra nõ az adattudomány, a gépi tanulás, a mesterséges intelligencia dicsõsége, a karantén intézkedések információáramlás hálózatait és mintázatait illeti, talán még sosem volt ennyire kicsi a világ, mint a járvány hónapjai alatt. A globalizációhoz szorosan kapcsolódik egy másik megatrend, a legkellemesebb mind közül, ez pedig a béke trendje. Furcsán hangozhat, hiszen minden pillanatban zajlanak a Földön véres, mocskos háborúk, népirtások, de rendszerszintû, azaz a nemzetközi rendszer meghatározó elemei közötti nyílt háború a második világháború óta nem volt, ez pedig ebben a mûfajban hihetetlenül hosszú idõszak. Ebben természetesen lényegesen nagyobb szerepet játszott a nukleáris fegyverek elterjedése, mint a gazdasági globalizáció, de a gazdasági interdependencia vagy annak képzete is fontos pillére a nagyhatalmak közötti békének. Remélhetõleg erõsebb lesz a gazdasági összeomlás rémületes élménye, mint az a tapasztalat, hogy hiszen mûködõ világgazdaság nélkül is minden reggel feljön a Nap. Reméljük azt is, hogy a járvány okozta esetleges politikai földindulások nem keletkeztetnek háborúk felé mutató érdekeket hideg megfontolások mentén. Reméljük azt is, hogy a járvány okozta esetleges politikai földindulások nem keletkeztetnek háborúk felé mutató érdekeket hideg megfontolások mentén.

16 IRÁNYTŰ

tekintélyükben megerõsödõ vagy az elbukottak helyére friss lendülettel érkezõ politikai vezetõk – mindez és a sok, nagyon is szükséges állami mentõakció egytõl-egyig erõsebb, szigorúbb, a piaci koordinációt jobban háttérbe szorító államot hagy maga után. A trend visszafordulására itt sem kell készülnünk. Az államkapitalizmus diadalában nagyon is mélyen érintett Kína felemelkedése az elmúlt negyven év egyik legfontosabb folyamata. A járványból megrendülve és megerõsödve is kikerülhet a modern birodalom, korai lenne még mérleget vonni. A kérdés természetesen nem csak Kínán belül dõl el. Ha az Egyesült Államok kormányzati teljesítmény dolgában nem képes korrekcióra a következõ években, ha az elnöki adminisztráció, illetve leginkább személyesen az elnök szánalmas, a járványügyi válságot nagyban elmélyítõ, tragikomikus csetlése-botlása sem bizonyul megfelelõ figyelmeztetésnek, akkor az sokat segít majd a pekingi ambíciók érvényesülésében. Folytassuk ismét két olyan, szorosan összefüggõ trenddel, amelyekben egyértelmû, hogy lökésszerû erõsödést hoz a járványválság. Az államok eladósodása és az államadósságok monetizálása, azaz jegybanki mérlegekre vétele és ottfelejtése nem olyasmi, ami könnyedén meg tud állni, ha egyszer beindult, még békeidõben sem, hát még a vírus ellen vívott, gazdaságilag hihetetlenül véres háborúban. Ebben a küzdelemben talán minden hónapnak jelentõsége van, mennél tovább kell karanténban tartani a világgazdaságot, annál biztosabb, hogy matematikai szükségszerûség legyen vagy a jegybanki mérlegekre vett adósságok elegáns leírása, vagy az adósságok elinflálása, vagy ezek valamilyen kombinációja. A válságról-válságra újabb és újabb szintet lépõ, egyre mérsékeltebben kreatív monetáris politikai aktivizmus trendje törhetetlennek látszik, a fiskális politikában pedig az eleddig legszorosabban fogott gyeplõk is éppen repülnek a lovak közé. Mennél tovább kell karanténban tartani a világgazdaságot, annál biztosabb, hogy matematikai szükségszerűség legyen vagy a jegybanki mérlegekre vett adósságok elegáns leírása, vagy az adósságok elinflálása, vagy ezek valamilyen kombinációja.

Távol van tõlünk, és látszólag helyi problémának látszik, de nagy és globális hullámokat vetni képes kérdés, hogy az Egyesült Államokban a politikai fenntarthatóság határán billegõ vagyoni és jövedelmi egyenlõtlenség legfontosabb csataterén, az egészségügy finanszírozási modelljének megõrzéséért vagy megreformálásáért vívott ütközetben melyik felet segíti gyõzelemre a járvány. Ha elesik vagy komolyan visszaszorul a magánbiztosításon alapuló szisztéma, az rövidebb távon jó eséllyel komoly növekedési tartalékokat szabadíthat fel a világ legnagyobb gazdaságában, ugyanakkor örök idõkre garantálhatja a szövetségi kormány adópolitikájában a szigort, költségvetési politikájában pedig a fegyelmezetlenséget – egyidejûleg. Az egyenlõtlenség megatrendje természeténél fogva olyan, hogy egyszer véget kell érnie, kisebb kellemetlenségek, vagy súlyosabb katasztrófák árán, de nem tudhatjuk, hogy ez a válság eljuttatja-e már erre a pontra a folyamatot az Egyesült Államokban. A dollár világpénz jellegét ez aligha befolyásolja, de a mozgásának a trendjét annál inkább. A kevés biztosan tudható dolog egyike az, hogy a koronavírus-járványra történelemformáló, sok tekintetben korszakos eseményként fogunk emlékezni. A világunk nagy trendjei közül kevésnek van esélye arra, hogy tünetmentesen hordja ki a fertõzést. A kevés biztosan tudható dolog egyike az, hogy a koronavírus-járványra történelemformáló, sok tekintetben korszakos eseményként fogunk emlékezni. A világunk nagy trendjei közül kevésnek van esélye arra, hogy tünetmentesen hordja ki a fertőzést.

KOVÁCS KRISZTIÁN ÜZLETFEJLESZTÉS- ÉRT ÉS STRATÉGIAI TERVEZÉSÉRT FELELÕS IGAZGATÓ CONCORDE ÉRTÉKPAPÍR ZRT.

17

A NEMCSAK PÉNZÜGYI MAGAZINJA CONCORDE

BIZTOS BEFEKTETÉS KORONAVÍRUS-JÁRVÁNY IDEJÉN BÁR JELEN SOROK ÍRÁSA IDEJÉN A VILÁG TŐKEPIACAI KOMOLY ESÉSEN VANNAK TÚL, MA MÉG TÚL KORAI MEGMONDANI, HOGY A RÉSZVÉNYÁRFOLYAMOK MÉLYREPÜLÉSE VÉGET ÉRT VOLNA. AZ IS TÉNY, HOGY A VÍRUS LEFOLYÁSÁNAK IDŐTARTAMA NAGYBAN BEFOLYÁSOLJA A TŐKEPIACI POTENCIÁLIS KIMENETEKET IS. AMENNYIBEN KÉT-HÁROM HÓNAP ALATT A JÁRVÁNYON TÚLJUTNAK A FEJLETT GAZDASÁGOK, ÚGY A GAZDASÁGI ÉS EGYBEN A TŐKEPIACI KÁROK IS KEZELHETŐ MÉRTÉKŰEK LESZNEK. ELLENKEZŐ ESETBEN, TEHÁT HA A VÍRUS KEZELÉSE HAT HÓNAPNÁL IS TOVÁBB TART A VELE JÁRÓ, MOZGÁSKORLÁTOZÓ INTÉZKEDÉSEKKEL EGYÜTT AKKOR A BAJ MÉRTÉKE IS NAGYSÁGRENDILEG NAGYOBB LEHET.

A vírus rávilágított arra is, hogy a túlzottan globalizált beszállítói rendszerek, feldolgozóipari értékláncok rendkívül sérülékenyek a valóságban. A vírus utáni idõszak a globalizáció részleges visszaszorulásához vezethet. A hálózatoktól való függés csökkentése az egyén szintjén is megjelenik és bár nem teljes az analógia van ma már olyan befektetés, amely egyszerre szolgálhatja a hálózatoktól való függés csökkentését, környezetvédelmi szempontból elõnyös és a pénztárcánkat is gazdagítja.

Nem árulunk el nagy titkot, hogy napelemekbe történõ beruházásra gondolunk. Egy lakossági napelem beruházás, amely csak a saját fogyasztás kiváltását szolgálja, mérettõl függõen 8-11 százalékos megtérülést biztosít, abban az esetben, ha az egészet saját forrásból finanszírozzuk. Hitel felvétele mellett az önrészre jutó megtérülés értelemszerûen még nagyobb lehet, pusztán a banknak fizetünk az áramszolgáltató helyett. Az egyetlen valódi kockázatunk a saját fogyasztásunk, ha képesek vagyunk elfogyasztani a megtermelt

18 IRÁNYTŰ

A fenti befektetés esetén a mérettel arányosan nõ a hozam, így ha valaki elektromos vagy tölthetõ hib- rid autó vásárlását is tervezi, akkor tovább növel- heti a várható megtérülését azáltal, hogy nagyobb kapacitást épít ki. A megtérülés magas volta annak is köszönhetõ, hogy a „termelõk” a saját termelé- sük elfogyasztása során az áram „szállításának” költségét is megspórolják, ami a klasszikus áramszámla közel felét is kiteheti. Így valójában a hálózat mûködtetésének/használatának a költségétõl szabadulnak meg, ami nem kis tétel. szerint húsz-harminc éves mûködési idõvel is számolhatunk. Tehát tíz év elteltével valójában ingyen termel nekünk a házi erõmûvünk. áramot, akkor a kockázatok meglehetõsen limitáltak. A minõségi gyártók a fõbb alkatrészekre jellemzõen tíz évnél is hosszabb garanciát vállalnak, így egy esetleges meghibásodás miatti addicionális beruházás már bõven a projekt megtérülése utáni idõszakra esik. Hazánkban jelenleg a hálózattól való további függetlenedésre nincs lehetõség, magyarul áramszünet esetén a napelem termelése is leáll és akkumulátor vásárlásával sem lehet a fenti problémát orvosolni. Így a fenti beruházás pusztán megnyitja a lehetõséget a jövõbeli függetlenedésre. Hiszen vélhetõen ez a szabályozási kérdés elõbb utóbb rendezésre kerül, ráadásul hosszú távon a hálózat üzemeltetõi számára is elõnyös, ha független „bérbe vehetõ” akkumulátor kapacitások épülnek ki a hálózat random pontjain. Így bár az akkumulátor kapacitás telepítése ma még jelentõ- sen rontja a fent említett beruházás mértékét, hosszabb távon az okoshálózatok elterjedésével a házi akkumulátor szolgáltatónak való bérbeadásával akár további addicionális bevételre tehetünk szert. Ez persze még a távoli jövõ zenéje. Ma még a hálózattól való függetlenedés háztartások szintjén nem reális alternatíva, azt azonban érdemes kiemelni, hogy hazánk energiafüggõségének csökkentéséhez akár Ha az energiamixben nő a megújuló vagy kisebb szennyezéssel járó energiaforrások aránya, és ezzel párhuzamosan a szállításban is egyre több tiszta vagy tisztább jármű/ szállítóeszköz jelenik meg akkor értelemszerűen a napelemelőállítás környezetkárosító hatása is csökken. Az sem lényegtelen, hogy ezzel a beruházással az ingatlan értéke is nõ, és ráadásul tapasztalatok

A hazai lakossági napelemberuházások megtérülését egyébként jelentõsen rontja az ÁFA magas szintje, amelynek drasztikus csökkentésével kisebb projektek esetén is tíz százalék fölé lehetne tornászni a megtérülést. A legfõbb kritika, ami a fenti gondolatmenetet éri, az az, hogy maga a napelem elõállítása és telepítése több szennyezéssel jár, mint a fosszilis energiatermelés. Legutóbb ilyen számolást, a Gazprom orosz gázkitermelõ prezentációjában láttam. Az kétségtelen, hogy a számolások lehetnek helyesek, de a napelemek gyártása és szállítása azért szennyezõ, mert az ehhez szükséges energiát is fosszilis energiatermeléssel állítják elõ. Kína felel a globális napelem termelés 65-70 százalékáért. Ugyanebben az országban az energiatermelésben még mindig domináns a 60 százalék feletti – a legszennyezõbb energiaforrás – a szén aránya. Ha az energiamixben nõ a megújuló vagy kisebb szennyezéssel járó energiaforrások aránya, és ezzel párhuzamosan a szállításban is egyre több tiszta vagy tisztább jármû/ szállítóeszköz jelenik meg akkor értelemszerûen a napelemelõállítás környezetkárosító hatása is csökken. Így meglátásom szerint a fejlõdést nem hátráltatni, hanem gyorsítani érdemes. Összességében egy napelemberuházás segít tisztábbá tenni a bolygót, hozzájárul az ország régiós áramhálózatoktól való függetlenedéséhez és nem utolsó sorban magas megtérülésû befektetés bizonytalan idõkben is. nagymértékben is hozzájárulhat. Tekintve, hogy Magyarország folyamatosan jelentõs mértékû áramimportra szorul, ez nem kis tétel. ország régiós áramhálózatoktól való függetlenedéséhez és nem utolsó sorban magas megtérülésű befektetés bizonytalan időkben is. Összességében egy napelemberuházás segít tisztábbá tenni a bolygót, hozzájárul az

GYURCSIK ATTILA BEFEKTETÉSI IGAZGATÓ ACCORDE ALAPKEZELÕ ZRT. CONCORDE CSOPORT

NEMZETKÖZI DIVERZIFIKÁCIÓ ÉS VAGYONMEGŐRZÉS

A Concorde Csoport további tagjai:

www.ciireland.com | +353 1 6972 435 | info@ciireland.com